Komlósi Györgynétől megtudtuk, hogy a sérült gidácska június elején került hozzájuk. A kis állatot befogadták a falu széli házukba, ápolták, s cumisüvegből tejjel táplálták. Az őzike erőre kapott és hamarosan a család, valamint a környékbeli gyerekek kedvencévé vált. Szelíd, könnyen megriadó kis jószágról lévén szó, időnként a közeli rétre is kisétált, ahonnan mindig hazatalált. A múlt vasárnap délután azonban hiába szólítgatták gazdái, nem került elő. Komlósi György kerékpárra ült, hogy megkeresse.
A férfi a közeli utcába hajtott, ahol hangos kutyacsaholás jelezte, hogy valami rendhagyó dolog történik. Az egyik porta előtt aztán már csak azt látta, hogy az őzikének elvágta a torkát az ott élő gazdasszony. A felháborodott Komlósi György rendőrt hívott az esethez, majd a helyszínre érkezők egy vadőrt is értesítettek a történtekről.
A „baleset” helyszínén megtudtuk, hogy az őzike váratlanul bukkant fel az udvaron, ahol a kennelben lévő kutyájuk a vad láttára hangos ugatásba kezdett. Ettől az őz is megriadt, össze-vissza ugrabugrált az udvaron, s így megfélemlítette az ott tartózkodó kétéves unokát is, aki hangosan zokogásba kezdett.
Végül a nagymama tett pontot az ügy végére. Attól tartván, hogy az udvarra betévedt őzgida veszett, kést ragadott, és elvágta a torkát.