Daily Archives: 2020. május 6. szerda
Társasháznál rajzottak a méhek
Nehezebb volt a mai, mint gondolták
Könnyebb kérdésekre számítottak a diákok történelemből a mai írásbeli érettségin. A tesztkérdések sokaknál nehézséget okoztak, azonban a feladatsor végén az esszéket könnyűnek találták a végzősök. Volt aki azt mondta, hogy a digitális oktatás miatt nehezebb volt felkészülni az idei vizsgára. Az iskolák termeibe most is, csak úgy mint az elmúlt napokban, szigorúan maszkban és kézfertőtlenítés után lehetett csak bemenni.
Elhunyt az ismert, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei operatőr
Vásárosnaményban született, Mátészalkán élt, de nem volt olyan település, ahol ne ismerték volna.
Váratlanul elhunyt Szakszon Imre operatőr, a TV2 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudósítója.
Nem volt olyan települése a megyének amelyet ő ne ismert volna, és ahol őt ne ismerték volna. Hol a határról tudósított, hol valamelyik városból, otthonosan mozgott a bíróságokon és a rendőrségen. Ott volt minden eseményen, amelyen egy megyei tudósítónk ott kellett lennie.
Kedvenc szavajárása volt, mikor kollégákkal találkozott: „Na, mi a helyzet, nagy sas”.
Híres volt a pontosságáról, ő volt az a sajtómunkás, akihez órát lehetett igazítani. Kamerájával megörökített örömet és bánatot, a tudósításaiban sokszor kaptak országos nyilvánosságot, íg segítséget olyan családok, amelyek súlyos, gyógyíthatatlan betegséget ápoló gyereket nevelnek, vagy éppen nélkülöznek.
Szakszon Imre 66 éves volt.
Forrás: Szabolcsihir
Ma már fent forog a kamerád, ha tehetted volna, a kórházból is küldtél volna tudósítást, beszámoltál volna a saját esetedről. Arról, hogy egy fűtetlen szobában, nővérhívó nélküli betegágyon fekszel a nyíregyházi Covid-részlegen. „Nagy sas, ezt írd meg! Ez nem maradhat titokban. Fázom, úgy érzem, hogy lázas vagyok, nem jön senki, hiába kiabálok” – ezek voltak az utolsó szavai Szakszon Imrének, a TV2 külsős operatőrének. Élt 66 évet.
A megye összes települését ismerte, fáradhatatlanul ment a hír után. Egy-egy téma feldolgozása emberek ezreit mozdította meg, mindenkin próbált segíteni. Sokat dolgoztunk együtt. Közösen számoltunk be jóról, rosszról.
Na mi van nagy sas – merthogy így nevezett -, ma min dolgozol? Megyek az ukrán határhoz, jössz? Ott találkozunk! Imre óramű pontossággal ott is volt. Elővette a kamerát és forgott a film, megörökítve emberi sorsokat, küzdelmeket, tragédiákat. Sok esetben segítségre szoruló elesetteken segített az analóg életet digitalizálva. Fáradhatatlan volt. A hivatása volt az élete. Ősszel ment nyugdíjba, akkor megkérdeztem tőle: lerakod a kamerát?
„Nem, ebből a szakmából csak kihalni lehet… ” – felelte.
Ma reggel 6:30-kor hívott, panaszkodott. Hideg volt a kórházi szobában. Egyedül van az egész Covid-szárnyon – mondta, majd 7:30-kor megint beszéltünk. Köhögött, fázott, hangjában félelem: még mindig nem jött senki…
8:30-kor már nem vette fel a telefont. A teszt végül negatív lett.