Három csontsovány és elhanyagolt birkát, és öt, a végletekig kiéheztetett kutyát foglalt le a rendőrség az egri Kőlyuktető úton. A látvány az edzett helyszínelőket is felkavarta.
Az egri K2-es úttól néhány méterre áll az ellentmondások háza: a tetőn parabolaantenna, az ablakban orchidea, az udvaron leander. A kertben pedig saját mocskukban fetrengő, a végletekig kiéheztetett állatok.
– Nem mondok én semmit, pedig itt lakom régóta – veti oda egy arra haladó férfi kedd délutáni ottjártunkkor, aki láthatóan igyekszik kimaradni a történtekből. A ház udvarán rendőrök helyszínelnek, az ott lakók láthatóan nem értik, mi a probléma az állattartási módszerükkel.
A környéken élőknek tűnt először fel, hogy éhes állatok vonyítanak rendszeresen. Értesítették az önkormányzatot, ám tőlük érdemi válasz nem érkezett. Ekkor keresték meg a helyi Vidám Mancsok Állatvédő Egyesületet, akik azonnal intézkedtek: a kiérkező állatorvos szakvéleménye egyértelmű volt: az állattartás körülményei kimerítik az állatkínzás fogalmát. Ám hiába a szakvélemény, a jószágokat elszállítani egyelőre nem lehet: délután kettőkor bezár a gyepmesteri telep, a telefonszám titkos, így immár biztos, hogy a szerencsétlen kutyákra újabb nyomorúságos éjszaka vár.
– Csak a gyepmesternek van szállításra alkalmas eszköze, ám délután kettő után megáll az élet – tárja szét a kezeit Botka Tímea, az egyesület elnöke.
Közben éhes macskák és kutyák nyüszítése hallatszik. Az udvaron szemét, háztartási hulladék, állati ürülék. A tulajdonos nyugodtan várja a rendőri intézkedést. Ő – magyarázza – gondozza az állatokat. S hogy minek ennyi? Hát, hogy legyen mivel foglalatoskodnia.
Szállítani csak a gyepmester tud
Egerben az állatok elszállítására, karanténban tartására csak a gyepmesternek van joga és lehetősége. Ám a telep két óra után elérhetetlen, a telefonszám nem kiadható, még a telepet fenntartó városi önkormányzat sem tud kapcsolatba lépni velük. Botka Tímea úgy fogalmaz, ha egy zsiráf feküdne az úton, akkor sem lehetne délután kettő után érdemben intézkedni.
Többórás várakozás után végre megkezdődik az állatfarm felmérése: az agyonéhezett kutyák egy négyzetméternyi kennelben ugrálnak, vizet, élelmet láthatóan régóta nem kaptak. Egy idős és beteg kutya a kazánház sötétjében vegetál. Három birka egy sötét odúban egymáshoz lapulva várja kiszabadulását. Amikor felnyílik az ajtó, csapzott szőrükkel, kiálló gerincükkel a mocskos füvet kezdik legelni. Nincsenek jobb állapotban a szárnyas jószágok: a galambok, a tyúkok, a kacsák sem. Üres edények mindenütt, hónapok óta takarítatlan kalickák.
A jegyzőkönyv felvétele alatt a tulajdonosra ráparancsolnak: itt az ideje etetni. Aprómagvak még csak akadnak, ám a kutyák elé nem jut eledel. Közben befut egy családtag, aki a legnagyobb meglepetést mímelve kérdi, mi a probléma. Csak az, hogy éhesek a jószágok – válaszolják neki többen.
– Nem kaptam tegnap kutyaeledelt – feleli, s az edények egyelőre üresen maradnak. A házigazda pedig a birkáit védi: – Nézzék csak meg, egy hónap múlva milyen kövérek és szépek lesznek!
Ám közben megszületik a jegyzőkönyv, a kutyákat és a birkákat lefoglalják. Ha szépek is lesznek, már nem ezen a portán.
– Pénzbüntetés vagy egytől öt évig terjedő szabadságvesztés a büntetés – mondja Botka Tímea, aki hozzáteszi, este még visszajönnek, ők hoznak a kutyáknak enni, szerdán pedig elszállítják azokat, a birkákkal együtt. Az aprójószágok esetében pedig felügyeleti joguk lesz.
Forrás Heol