Bolyki-katlan, 2012 május 26.
Sok tanulsága van ennek a hétvégi fesztiválnak. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy bemutatkozott Eger világszenzációs rendezvényhelyszíne, a Bolyki-katlan. A régi kőbányát ízlésesen és igényesen feltáró munka eredményeképpen, egy legalább kétezer főt biztonságosan befogadni képes organikus tér jött létre, amely megjelenésében, akusztikájában is egyedülálló. Nem nehéz megjósolni, hogy koncertek, fényművészeti installációk, performanszok, Robot-krumli bulik, és persze sok borissza összejövetel otthona lesz még ez a helyszín. A kialakítás teljes egészében magánerőből valósult meg, rengeteg munkával.
Másik tanulság, hogy a negyven-hatvan éves korosztály is vevő az ereszd el a hajam fesztiválhangulatra, és csak azért, mert valaki ötven éves és borospohár van a kezében, még nem feltétlenül gerjed az asszonykórusra, meg a citerazenekarra, de még a dzsessz együttesre sem. A külön kétezer forintos karszalaggal látogatható katlan részen ugyan a népzenéé volt a főszerep, de milyen felfogásban! Lajkó Félix, Lajkó Félix módon, a Kerekes etno-funkosan, az Ethnofil műfaji szabályokat felrúgó szertelenséggel, az itt debütáló Herceg Flóra és a Góbé műfajteremtő etnokuplé zuhannyal hálálta meg a jótékonycélú jegyvásárlást.
A harmadik tanulság, hogy a jó bor már nem vonzerő, hanem egyszerűen alapkövetelménye egy boros rendezvénynek. Az egri és mádi borászok pedig nagyon jó borokkal álltak elő ezen az estén. A fogyás jó volt, pedig nem volt ritka a 700 forintos decinkénti ár sem. Bolyki Jani, mint az év gasztroborásza persze nem lazsálhatta le a kulináris színvonalat sem, bár az encsi Anyukám mondta étterem kemencés, töltött piadinája estére elfogyott, de kitett magáért a Zsálya bisztró és az Imola Udvarház is.
Forrás: Egriszin